Csillagjegyek

A NYILAS (Sagittarius)
november 23 – december 21

Alapeleme: tűz
Minősége: labilis
Férfias, pozitív, ősminősége szerint meleg és száraz, a nedves hozzáadásával
Uralkodó bolygója: Jupiter
Színe: kék, bíbor, kármin
Ásványai: gránit, türkiz, piros-zöld tarkázott kövek, jáspis, lapis lazuli
Féme: ón
Növényei: begónia, mályva
Állatai: szarvas, varjú, ló kutya, elefánt
Száma: 4
Országai: Dalmácia, Spanyolország, Magyarország, Arábia Ausztrália
Akiknek a Napjuk a Nyilas jegyében állt: Stuart Mária, W. Churchill, Kodály Zoltán, Karády Katalin, Latabár Kálmán, Mark Twain, Beethoven, Walt Disney, Frank Sinatra, Janis Joplin, Jimi Hendrix, Tina Turner, Demjén Ferenc

A Nyilas-mítosz

Nyilas a hit mítosza. A hité, a szó legszélesebb értelmében és legmélyebb jelentésében.
Az asztrológia tanítása szerint tüzes, mozgékony és kettőséletű jegy. A görög mitológiában a kentaurban ölt testet, ebben a félig ló, félig ember lényben. Égi csillagképe a Chiron, a leghíresebb kentaur, akit Jupiter azért helyezett a mennyboltra, hogy így tegye halhatatlanná. Ő ugyanis Jupiter féltestvére, mindkettejüknek Szaturnusz az apja. Chiron anyja egy nimfa volt. Mikor Szaturnusz, a titán (görögül Kronosz) éppen ennek a nimfának a karjaiban feküdt, meglepte őket hites felesége, Rhea aki aztán később a Jupiter (Zeuszt) vezette istenek karának lett az anyja. Szaturnusz csődör képében menekült a rajtaütés elől. A nimfának azonban olyan fia született, akinek alsóteste egy csődöré, felsőteste pedig emberi. A nimfa nagyon bánkódott, hogy ilyen keveréket hozott a világra és kérte az isteneket, hogy változtassák őt magát hársfává. A kentaur azonban egy barlang oltalmában felcseperedett, és maga volt a megtestesült ügyesség és bölcsesség. A vadász Diana (Artemisz) kíséretében járta az erdőket és hamarosan minden növény és gyógyító fű nagy ismerője lett. Egyre inkább kitűnt az is, hogy mekkora tudós és próféta, és bölcsességének olyannyira híre kelt, hogy nem csak az emberek, hanem az istenek is hozzá küldték tanulni fiaikat. Így lett végül a kentaurok királya.
A mítosz másik változata, egy Olympiában élő kentaurnemzetségről szól – ők Nephele felhőistennő fiai voltak. Bacchus (Dionüszosz) parancsolt nekik. Ösztönök hajtotta, harcias, mozgékony lények voltak, akiket elbódított az istenek varázsitala, a nektár, azaz ambrózia. Nagyon fontos szerepük volt a dionüszoszi misztériumokban.
A Nyilasban, azaz a kentaurban furcsa, ám mindenképpen archetipikus, azaz őspéldaszerű keveréket alkot a harc- és mozgáskészség („sport) és a vallás, a szabadság és a kötődés, az elragadtatottság és az ájtatosság.
A német torna atyja, Jahn ismerni látszott ezt a mitikus összefüggést, szerinte az igazi sportoló – ahogy jelmondata is hangzik – „fürge, jámbor, vidám és szabad”, mint ősképe, a Nyilas.
Látható tehát, hogy ebben az ősprincípiumban látszólag ellentmondásos és logikátlan kötődések rejtőznek. Pszichoanalízis segítségével meg lehet ugyan magyarázni őket, de gyorsabban tárulnak fel az érzések, mint az értelem előtt.
A hit jegyében együtt jelenik meg a szabadság és a jámborság. Ez a filozófia egyik alapkérdése felé tereli a figyelmünket. láthatjuk, hogy a nyilas jegyében csakhamar a „bölcsesség szeretetének” (philosophia) mezejére érünk. E kérdésről most csupán annyit mondunk, hogy a Nyilas vallásos alapérzése „szabadság valamire”, nem pedig „Szabadság valamitől”. Szabad, amennyiben készen áll a kapcsolódásra, sőt igazából csak ilyen értelemben szabad.
A Nyilas vidám princípium. Ez a derű is hitének erejéből fakad. Annak az öröme ez, aki hisz Istenben és tudja, hogy szívét felemelheti hozzá.
E jegy fiatalos mozgékonysága nem más, mint a vidám erő megfelelő megnyilvánulása. A lelkesültség lobogó tüze: ez, ami egy igazi sportolónak kell. Így az olimpiai lángot a legtávolabbi országba is elvivő futóban is a Nyilas archetipikus jelenségét láthatjuk.
E jegyben emellett elvágyódás, a távoli felé, igyekvés is van Olyan princípium, olyan alapelv ez, amely mindent át akar tekinteni, amely nem hagyja tekintetét behatárolni. Ez a tér kitöltésének és meghódításának elve. E tér alatt éppúgy érthetjük a külső, látható teret, mint a belsőt, a szellemit. A nagy Nyilas költő, Rainer Maria Rilke alkotta a „belvilágűr” szót. Ez a fogalom sem a Skorpió lélek borús mélységeit, sem pedig a Rák jegy lágy, személyes bensőségességét nem idézi elénk; a „belvilágűr” a lélek síksága: a szellem felfedezésre váró kontinensei.
Nyilas - ez maga a hosszú utazás, akár a külvilágba, akár a „belvilágűrbe”. Még jobban megérthetjük ezt a princípiumot, ha összehasonlítjuk a vele ellentétes, illetve szomszédos elvekkel.
Ellentéte az Ikrek princípiuma. az is kettős testű, mint a Nyilas, és ez a jegy szakadást, felaprózódást, a legkisebb alkotórészig hatoló elemzést képvisel. Az Ikrek dialektikusan logikus princípiuma a tisztán ésszerűben találja meg nyugalmát.
A Nyilas ellenben éppen arra törekszik, hogy egybefogja a töredékeket, a legkisebb részleteket, hogy egybekapcsolja az ellentmondó elemeket. A Nyilas a szintézis princípiuma. Apróságokra nem ad. Neki aztán mindegy, hogy „öt kiló ide vagy oda”, ha lényegi kérdésekről van szó.
Ugyancsak Rilke volt az, aki Archaikus Apolló-torzó című versében olyan sort írt le, amely zseniálisan megfogalmazza a Nyilas-elv paradox lényegét. A szobrot szemlélve felmerült benne a gondolat, hogy „Hisz nincs olyan helyzet, mely ne látna téged”. Azzal, hogy megfordítja a banális állítást, miszerint „…amit ne látnál”, utolérhetetlen tömörséggel érezteti a Nyilas egész világát.
Most csak annyit próbálunk bemutatni, amennyit az asztrológia tanítása a Nyilas-ősképről, annak mélyebb lényegéről mond. „Változékony” jegyként erre a lényegre erősen hatnak a világ megnyilvánulásai.
A legnagyobb mértékben befolyásolható és minden hatásra nagyon fogékony. Legerősebben a világ hatalmi és akarati törekvéseit fogja fel, mert ez a jegy a tűz jegye.
A Kos maga az akarat, a külvilággal nem törődve csakis és kíméletlenül a saját maga hódítása érdekli. Az Oroszlán pedig a szuverén uralkodó nyugodt hatalmát testesíti meg.
A Nyilast azonban külső akarat mozgatja, tüzet fog és csak így lesz maga is tűz. Ebből jó esetben jámborság, Isten akaratában való megnyugvás és a jóért, nemesért való lelkesedés ered. Rossz esetben azonban alárendelődés alakulhat ki.
A Nyilas-princípium az az orca, amely magán érzi Isten tekintetét. Maga is olyan messze próbál tekinteni, hogy egyszer megláthassa ezt a tekintetet. Ezért sóvárog a távoli után. Mozgáskényszere két forrásból táplálkozik. Az egyik a tűz ereje, mely uralja, a másik pedig e távolbavágyás, a törekvés, hogy egy mindig magasabb és távolabb kitűzött célt elérjen.
A Zen-buddhizmus „íjásza” nem értelmével és a cél befogadásával ér el a kívánt ponthoz, hanem a cél, mint olyan, átfogóan meditatív átérzésével. Vizsgálódásának tárgya nem az egyes, az egyedi, hanem a nagy, a mindenség, az isteni.
Aprólékos precizitással kezeli azt, ami kicsi, mert ismeri a nagy egész titkait. Éppen erről szól minden, ami a Nyilas jegyében történik.

A nyilas uralkodó bolygója

Jupiter az, a legfőbb Isten az Oümposzon, akit az asztrológia a Nyilas princípium uralkodójának tart. Mindegyik a tágasság és a nagyvonalúság archetípusa. Magas rangjukhoz illik a hódolat, a hit és a jámborság.
A bolygó, amely nevét viseli, a legnagyobb a változó csillagok között. Átmérője kereken tizenkétszerese a Földnek. Körülbelül tizenkét földi évbe telik, mire megkerüli a Napot, így a Földről nézve mindig valamelyik jegyben áll. És éppen tizenkettő a Földről is (távcsővel) látható holdja van.
Látható, hogy a Jupiter vetélytársa a Napnak. A fizika törvényei szerint csakugyan csupán valamivel több tömeggel kellett volna rendelkeznie ahhoz, hogy maga is fényt kibocsátó égitest, azaz kis nap legyen.
Ez a fejedelmi bolygó, amelynél, mint említettük, a tizenkettő olyan jelentős szerepet játszó szám, az űrszondák közeli felvételein lenyűgöző látványt nyújt. Gázörvények, roppant viharzónák és ezernyi színben játszó sávok olyan együttesét mutatja, amely a modern absztrakt művészet minden alkotását elhomályosítja.
Az asztrológia tanítása szerint a Jupiter „jótevő”. A Földről nézve hasonlít a Vénuszhoz, amellyel a tudatlanok össze is tévesztik. Ugyancsak barátságos, fehéres-aranyló fénye nem annyira erős, mint a Vénuszé, de azt követően ő a változó csillagok közt a legfényesebb.
A Vénusszal ellentétben nincsen a Földről észlelhető fázisjelensége. Mégpedig azért nincs, mert pályája a Földtől messze, a Napén kívül húzódik. Ezért aztán az éjszaka bármely szakában látható, az év bizonyos szakaiban.
A legfényesebb akkor, amikor oppozícióban, azaz egy tengelyben áll a Nappal, és köztük van a Föld. Ez évenként ismétlődik, minden évben más jegyben, így az oppozíciók tizenkét év alatt végigjárják az állatövet.
Mivel pedig távolabb van a Földtől, fényességingadozásai nemigen érzékelhetőek, így nem nyújt olyan nyugtalan benyomást, mint például a Mars.
Jupiter (Zeusz) a görög mitológiában az istenek harmadik nemzetségéhez tartozik. A nagyszülőktől, Uranosztól és Gaiától származnak a titánok, akik a történelem előtti embereken uralkodtak.
Vezérük Kronosz (Saturnus) volt, szigorú és igazságos, fukar, de megbízható. Ez a Saturnus, félelmében, hogy elragadják tőle a hatalmat, felfalta gyermekeit. De ez nem segített rajta.
Legkisebb gyermeke, éppen Zeusz-Jupiter, megmenekült ettől a sorstól, anyja, (és egyben nagynénje, mert hiszen Saturnus hitvese egyúttal a testvére is volt), Rhea furfangjának köszönhetően. Miután ugyanis biztonságban helyezte a kis Zeuszt, gyermeknyeldeklő urának egy kecskebőrbe göngyölt követ adott a kisfiú helyett.
Jupiter Kréta szigetén nőtt fel, ahol Amaltheia kecskenimfa nevelte együtt saját fiával a kecskelábú Pánnal.
Felcseperedvén Jupiter útra kelt, hogy testvéreit kiszabadítsa apja gyomrából. Anyja, Rhea és a Metis nevű titánasszony segítségével aztán rákényszerítette kegyetlen apját, hogy visszaokádja elnyelt gyermekeit. Egyikük volt Héra, akit később feleségül vett.
Jupiter-Zeusz ezután a küklopszokat szabadította meg, akiket Kronosz-Szaturnusz a Tartaroszban tartott fogva. Ezek hálából olyan villámot ajándékoznak neki, amivel lesújthatja az apját.
Így hát Kronoszt megfosztotta hatalmától, az apa kénytelen volt behódolni fiának. Az azonban jó és nagyvonalú, kegyes, és nem bosszulja meg az öregen, hogy el akarta nyelni, csak elküldi Latiumba, ahol aztán bölcsen és békében uralkodhat (íme, a Saturnus-elv másik oldala: tapasztalat és bölcsesség).
Hérával háromszáz évig tartotta a nászéjszaka – igazán „nagy boldogság”! Jupiter ágyékából temérdek istenség és félisten származik. Hitvesével a legkevésbé sem él harmonikusan, hanem fut minden szoknya után, sőt még a szép Ganymedest is elrabolja, pedig az valójában egy fiú.
Az istenek és istennők, akikkel együtt az Olümposzon uralkodik, legnagyobb részt saját gyermekei. Álmában sem akarná felfalni őket, hiszen maga a megtestesült nagyvonalúság.
Ez a kifejezés: „joviális”, pontosan azt jelöli, ami a Jupiter-elv lényege. Jupiter jóságos, nagylelkű és türelmes. Maga a teljesség.
Lehetetlen valamennyi mondát felsorolni, amelyben szerepel. Mint az istenek atyja, szinte mindenbe beleütötte az orrát. Erotikus kalandjai alkalmával a legkülönfélébb álcákat öltötte magára. A legismertebb Léda története, akihez hattyú képében közelített, vagy Európáé, akit bikaként rabolt el.
Jupiter szívesen forgolódik az emberek között. Ezért is száll le egy alkalommal a földiek közé, hogy birkózóversenyt rendezzen fiával, Héraklésszel, akit a halandó Alkménével nemzett. A küzdelem döntetlenül végződik. De Jupitert ez nem zavarja. Üdvrivalgás közepette leplezi le magát és ezzel életre hívja az olimpiai játékokat.
ott is állt Olympiában világcsodának számító pompás szobra. Színtiszta aranyból volt, elefántcsontból és drágakövekkel díszítve.
De az istenek atyja minden jovialitása ellenére sincs híján az erőnek, fensőbbsége éppen ezt kívánja. Barátja ugyan az emberi nemnek, de nagyon ügyel rá, hogy az nehogy elszemtelenedjen.
Így sújtja könyörtelen bűntetéssel Prométheuszt, az emberiség haladásának forradalmár előmozdítóját. Mikor az emberek hatalmi vágyuktól hajtva ki akarják őt ütni a nyeregből, és Prométheusz a halandók kedvéért meg csalni és hazudni sem átall, nyomban oda Jupiter engedékenysége.
Prométheuszt egy sziklához láncoltatja, ahol éjjelente egy sas tépi a máját (egyike a Jupiter hatása alatt álló szerveknek), ami mindig újranő.
Mindez annak a jelképe, hogy az emberiség korlátlan fejlődése megzavarja a természet egyensúlyát, hogy a fékevesztett technikai haladás magát az embert is romlásba dönti és, hogy az üdvös gyarapodáshoz nélkülözhetetlen a tekintély és a hierarchia. Így hát Jupiter egyben a jog és a rend oltalmazója. Villáma könyörtelenül lesújt a latorra, aki isteni tervein gúnyolódni merészel.

A Nyilas jelleme

E jegynek, kettős testű volta miatt, kétféle megjelenési formájával találkozunk, amelyek egymástól erősen eltérnek. A Nyilasok egy része nyúlánk, hosszúkás koponyájú, karcsú, kissé ideges alkat a másik típusa inkább alacsonyabb, kerekded, de ugyancsak felettébb ideges-izgékony, olyan körülbelül, mint Churchill volt.
A nyúlánk típusban általában van valami esetlenség, ami azonban nem nélkülözi a bájt. a sovány Nyilast általában a testének méretéhez képest kissé groteszken elnyúló gesztusok, kaszáló karmozdulatok jellemzik.
A köpcös, piknikus Nyilas mozgékonyságában van valami kerek, labdaszerű, mozdulatai barátságosak és közvetlenek.
A Nyilasok szinte sosem tűnnek tartózkodónak, inkább nagyon gyakran kifejezetten extrovertáltak és nyíltnak mutatkoznak. Némelyiknél megfigyelhetjük belépésnél a „Figyelem! Itt vagyok!” – effektust. A Nyilas szinte szüntelenül nagy optimizmust sugároz magából.
De még a legmagabiztosabb Nyilasban sincs semmi a Kos rámenősségéből vagy az Oroszlán méltóságteljességéből. Bár ezekhez hasonlóan maga is tűz, tehát akarat-jegyű, a másik kettőtől eltérően ezt nem kisugározza, hanem inkább ebből meríti saját energiáit.
Ha jobban megismerjük az ilyen embereket, tapasztalhatjuk, hogy mindig mintha erős belső tűz lobognak bennük, de inkább lelkesek, semmint maguk lelkesítők. Minthogy a mozgékony princípium uralja őket, alapjában véve ingatag, labilis emberek, akiknek az akarata ingadozik, nem egyenletesen erős.
Ezt az embert nagyon felismerhetővé teszi nyíltsága. Nyomban ki is kottyantja az igazságot, mindegy, hogy ez kellemetlen vagy kínos-e a környezete számára. Az a típus, akinek a száján gyakran kiszalad olyasmi, amitől ő maga nyomban elvörösödik, hiszen nyilvánvalóan meghökkentő, amit mond. De az is előfordul, hogy nevetségessé válik.
A Nyilas tehát könnyen lejárathatja magát, ugyanakkor kiválóan alkalmas arra is, hogy a társaság lelke legyen. Ha ezt a képességét ápolja és fejleszti, nagy mulattató lehet.
Ha a Nyilas valakinek nyíltan a szemébe mond valami kellemetlent, azt semmi esetre sem gonoszságból teszi, hanem mert egyszerűen így sikerült, vagy mert csakugyan így is gondolja. Szívét nem hagyja, hogy eltöltse az ármánykodás, mert természete szerint tisztán és feltétlenül nyílt. Ebből a nyíltszívűségből eredően aztán szempillantás alatt az egekbe tudja dicsérni, majd a sárga földig lehordani ugyanazt az embert.
Nagyvonalúsága még az Oroszlánét is túlszárnyalja. Olyan adakozó hajlam él benne, ami már erősen a naiv könnyelműség határát súrolja. De ez nem valamiféle vállveregető jótékonykodás, sem büszke nagylelkűség, hanem őt a jótéteményekre mindig a tiszta lelkesültség, a bőség feletti öröme indítja. Mindenkinek legyen jó, hiszen ő is sokkal gyakrabban érzi feldobottnak magát, minta többi ember.
Az extrém és ráadásul önfeledt Nyilast úgy képzelhetjük el legtalálóbban, amint a rulettasztalnál ül, pénzhegyeket tesz a posztóra, mindkét térdén bájos nő, sőt nők üldögélnek és patakokban locsolja a pezsgőt. Üdvözülten mosolyog közben, egészen megfeledkezve arról, hogy odahaza a végrehajtó várakozik rá.
Benne az optimizmus nemcsak a nagyvonalúsággal párosul, hanem valami hihetetlen emberszeretettel is. Teljesen áthatja a meggyőződés, hogy hinni kell az emberi jóságban.
A zárkózottabb Nyilas óriási lelkesedéssel képes magát valami nagy, humanista eszmének szentelni. De nem küzdő típus. Nála az eszme gyakran nem fegyver, hanem inkább irányjelző, eszköz, hogy meggyőzhesse magát.
A Nyilas lelkesültségének mindenesetre van egy kis hátulütője: szalmalángtermészet. Hirtelen fellángolás és gyors lehorgadás követik egymást, főleg, ha komolyabb akadályokba ütközik.
Őt is mindig vonzza mindaz, ami messze van. Ha valami elérhetővé válik számára, már el is veszíti vonzerejét. Szükségét érzi, hogy messzire tekintsen, hogy átfogja a nagy egészet. Apróságokkal nem szívesen bíbelődik.
E jegyben sok utazást kedvelő ember születik. Ez a hajlam általában már korán megmutatkozik bennük és kései éveikben is hajtja őket a messzeség utáni sóvárgás. Mindig új környezetbe, új országokba kívánkoznak. Könnyedén képesek idegen környezethez és szokásokhoz alkalmazkodni; a legszokatlanabb helyzetekben is gyorsan felismerik magukat, és kifejezetten igényük az állandó átállítódás.
A Nyilas lakásában sem gyakori, hogy egy bútor vagy berendezési tárgy hosszasan a helyén marad. Átrendez és cserélget. És természetesen gyakorta változtat lakcímet. Egyáltalán szívesen költözködik, ha lehet, akár tengerentúlra is.
A Nyilas szinte mindent megbocsát, nem haragtartó. A leggorombább módon meg lehet sérteni, mégsem kovácsol majd bosszúterveket. Zsarnokok könnyen megfélemlíthetik a Nyilasokat, de neurotizálni nem tudják őket. Mert a jegynek szüksége van az idegen akarat iránti lelkesedésre.
E jegy átszellemült képviselői végtelenül tapintatosak, határtalanul figyelmesek és olyan erős szakrális kisugárzásuk van, hogy senki sem merészelne beléjük kötni. De bizonyos tekintetben ennek a típusnak is szüksége van egy olyan kemény, erős jellemre, amelyhez aztán felnőhet.
„Életemet bővülő körökben élem” – írta az éteri Nyilasokat képviselő Rainer Maria Rilke, és ezzel csodálatosan megfogalmazta e jegy életélményét. A fa évgyűrűi egyre tágasabbak lesznek, kifelé tartanak, a mindig nagyobb és átfogóbb felé törekednek. „Sosem lesz enyém a beteljesedés, de szüntelenül megkísérlem.” A Nyilas sosem érzi azt valamiről, hogy kész, hogy kiteljesedett. Minél többet ismer meg, minél többet teljesít, annál inkább eltölti a csillapíthatatlan sóvárgás új dolgok után.
Prózaiabb körülmények közt az ilyen embereket remekül elbolondíthatjuk a „széles nagyvilág” szirénhangjával. Amelyik Nyilasból hiányzik a várakozás képessége, az egyik autót veszi a másik után, mindig gyorsabbat az előzőnél. A Nyilasnál nem számít az anyagi érték, hanem csak annak lehetősége, hogy megrészegülhet a szabadság és a korlátozatlanság levegőjétől. Nála a fogyasztás gyakran csak pótszer.
Ha eluralkodik rajta a vásárlási düh, akkor sem a szerzés, a gazdagodás vágya hajtja, hanem a mindig új élmények iránti szomjúság. Ahogy annak idején a kentaurokat megrészegítette az istenek itala, úgy részegül meg a Nyilas minden lehetséges dologtól.
És ezek persze lehetnek fogyasztási javak, sportrekordok, szellemi ideálok és/vagy hatalommal bíró személyek. Ami nála számít, az a lelkesedés.
Vallásossága is ebben gyökerezik. Ezalatt nem feltétlenül kell egy bevett felekezet vagy vallás hitét érteni. Vallásossága ugyanis veleszületett életérzés, nem nevelés eredménye. Vallásosságának lényege nem más, mint a magasabb érték iránti lelkesültsége, a fölötte álló akarat tisztelete, azé, amelyhez lelkiekben gyarapodva törekszik. Hajtja valami, hogy megpillanthassa az abszolútot, vágy él benne valami szabadon vállalt kötődés iránt, sóvárog a végső és a határtalan után, nem vonzza azonban az, ami a közelében van.
A Nyilas jámborsága derűs és bizakodó önátadás egy felsőbb hatalomnak. Sok Nyilas életművész. Tudják, hogyan kell mindent a javukra fordítani, még a szűkösséget is. Alkalmazkodóak, ugyanakkor képesek megőrizni a szabadságukat. Hiszen számukra a szabadság nem a lázadás és ellenszegülés, hanem a nagyvonalúság és türelem. Több önmegvalósítási lehetőséget éreznek a másokkal való harmonikus viszonyban, mint az önérdek kíméletlen érvényesítésében. a visszafogottnak látszó Nyilasok valójában nem tartózkodóak, főleg nem zárkózottak, csupán legföljebb gátlásosak. A Skorpiótól eltérően őket könnyű kicsalogatni lelki rejtekükből, ha sikerül kezdeti szorongásukat feloldani.
A Nyilas fogékony az idegen akaratra. Sokszor azonban habozik saját maga kezdeményezni. A Nyilas kiválóan fogadja az olyan emberek közeledését, akik tudják, mit akarnak, és ennek képesek kellő nyomatékot is adni. A Nyilas valójában „törékeny, de nem törhető”, amint azt Erich Kästner megfogalmazta.
Szinte minden Nyilas már első pillanatban nemes, szívbéli emberséget sugároz. Szinte érezni, hogy ezt az embert belső hajlama vezérli minden olyanra, ami mást boldogít, ami civódást és csalódást kivédve a boldog együttlétet lehetővé teszi.
A Nyilas jellemének árnyoldalai abból fakadnak, hogy vagy úgy érzi, „nem ér föl” példaképéhez, vagy pedig éppen a túlszárnyalás igyekezetéből. A Nyilas jámborsága, amely a nagyság és az emelkedettség iránti rajongásában, a felsőbb akaratnak való önkéntes behódolásban nyilvánul meg, nos, ez a jámborság bizonyos körülmények között vakhitté torzulhat.
Ha a Nyilas személyiségének a tengelyét kezdi ki a más iránti vágyódás, ha belső lényege sérül, akkor odaadása egyenesen talpnyalássá válik. Ekkor aztán rituális, külsőséges formák rabjává válik.
A dolog odáig fajulhat, hogy a Nyilas teljesen lemond emberi önrendelkezéséről, és maradéktalanul aláveti magát egy intézmény akaratának, vagy bizonyos szabályoknak és szokásoknak. Ráadásul mindezt mintegy kirakatba állítja, és nem győzi hangoztatni.
Úgyhogy a bigottsághoz még misszionáriusi hevület is társul, amely sajnos, híján van az izzó hit adta fedezetnek, és csupán az intően felmeredő ujjú prédikálásra futja belőle. Ha pedig világiasabb jellemmel van dolgunk, kedvezőtlen körülmények között bizony nagyotmondásba és hencegésbe ütközünk, arról, hogy ő milyen okos, gazdag, imponáló, satöbbi. Az ilyen emberek szívesen és látványosan éreztetik megvetésüket olyanokkal szemben, akiket gyengének, szerény képességűnek vagy akár valamire alkalmatlannak tartanak.
A Nyilasra általában jellemző nyíltsággal és jó hangosan hirdetik, hogy (rajtuk kívül) mindenki milyen buta és hogy azok, akiket ők nagyra tartanak, valóban és minden kétséget kizáróan a legjobbak, a legtehetségesebbek, stb. Csak ritkán dicsérik csak magukat egyenesen, mert ehhez hiányzik belőlük a fesztelenség. Inkább olyan mércét állítanak, amiből akárki rájöhet, hogy igazándiból ő, a Nyilas tudja csak, mi is a valódi nagyság.
Egy másik viszolyogtató változat, ha a jegyre jellemző erős lojalitásérzés a saját jó híre miatti görcsös szorongásba csap át, és végül mindent meghatározó indíttatássá válik. Az ilyen ember aztán semmi olyanba bele nem vágna, ami más nemtetszését kiválthatná. Cselekedetei egyetlen szemponthoz igazodnak, hogy vajon nem ártanak-e a hírének, hogy mit is mondanak róla „az emberek”. A mindennapi életben ez a felfogás könnyen vezethet álszenteskedéshez.
A Nyilasra nem jellemző, hogy bármit is szívesen megvonna magától. Ha mégis muszáj, mert ezt diktálja a mértékadó társaság ítélete, akkor bizony előfordul, hogy bort iszik és vizet prédikál.
Minél liberálisabb egy társaság, annál inkább megfelel a Nyilas igényeinek, beleértve erényeit és gyengéit is. Gyakorta megesik, hogy a Nyilasok kettős életet élnek. Míg kifelé makulátlan és szolid képet mutatnak, titokban annál nagyobb hévvel űzik buja kedvteléseiket. Jupiter módjára a legkülönfélébb álcát öltik magukra, hogy semmi élvezeteset el ne szalasszanak, de akkora titokban, hogy még szigorú hitvestársuk se neszeljen meg belőle semmit.
Mint az ugyancsak a Nyilas-vonásokat hordozó germán főisten, Wotan-ban, a Nyilas jegyben született emberben is van rá hajlam, hogy papucshős legyen. Ez nem feltétlenül szerelmi kicsapongások hosszú sorát kell, hogy jelentse. Elképzelhető az is, hogy a Nyilas játékbarlangokat látogat inkognitóban, vagy más, nem egészen szalonképes helyeket, sőt gyakori, hogy társadalmilag alantas személyekkel ápol kapcsolatot, de ezt a nyilvánosság előtt nem vállalja.
A Nyilasok nemcsak a hitt testesítik meg a maga legtisztább valójában, hanem a reményt és a szeretetet is. Alkalmanként kiütköző gyengéik csupán e nagyigényű erkölcsi irányultság fonákját vagy elferdülését mutatják.
Talán a zene az, aminek minden ellentmondásosságával együtt felfoghatjuk a Nyilas személyiségének lényegét, hiszen ez a legmuzikálisabb minden jegy közül. Már Luther is megmondta, hogy a teológia legközelebbi rokona a zene. Ugyancsak e jegyben született Ludwig von Beethovennél fedezhetjük fel azt az állandó lendületet, amellyel az ember a földtől elrugaszkodva a csillagok felé tör: „per aspera ad astra” – az éjen át a csillagokig.

A Nyilas és a hivatás

Erős igazságérzete határozottan jogi pályára teszi alkalmassá e jegy szülöttjét. a jog keretei közt a Nyilas egy sajátos érték vagy egy eszme lehető legteljesebb megvalósításra tör.
Klasszikus esetben egyesül benne a nagyvonalú, objektív átlátás és az az iránti érzékenység, hogy mi gazdagíthatja a társadalom életét és mi biztosíthatja a rendjét. Ezért aztán kiválóan alkalmas bírónak. Többnyire azonban inkább a védelem oldalát képviseli, semmint a vádét.
E jegy szülöttei közt kiváló, magas erkölcsiségtől vezérelt, az elesettekért kiálló ügyvédeket találunk, vagy olyan temperamentumos védőket, akik rendkívüli meggyőzőerővel képesek védenceik pártján érvelni. Azért olyan sikeresek, mert szinte a szentekéhez hasonló kisugárzásuk van. Nem széttagoló, hanem inkább integráló hatást keltenek.
E jegy papos vonásai miatt sokszorosan hajlik valamilyen vallási hivatás betöltésére. De az erősen aszketikus jellegű vallások konfliktusokat rejtegetnek a szerelmi életre és egyáltalán a világi lét szépségeire oly fogékony Nyilas számára.
Az utazást kedvelő Nyilas természetesen rátalálhat hivatására a turizmusban. Minél többször kell külföldre utaznia, ott időznie, távoli országok polgáraival kapcsolatot tartania, annál jobb neki és munkájának is. Az ilyen Nyilasok igazán kamionsofőrként, idegenvezetőként, követként vagy külügyminiszterként kerülnek a helyükre.
Végezetül nem szabad figyelmen kívül hagynunk a Jupiter és a kentaur közötti hasonlatosságot, ha azon töprengünk milyen foglalkozás felelhet meg leginkább a Nyilasnak. E jegy szülöttei mélyen gyökerező rokonszenvet táplálnak a lovak iránt. Akármilyen módon foglalkoznak is e nemes állatokkal, a kapcsolat mindig építő hatással van a Nyilasokra. Született lovasok.
Mélyen gyökerező hagyomány kapcsolja a Jupiter-princípiumot a fához. Ez az anyag olyanképpen egyesíti az élet áradását a szilárdsággal, mint a Nyilas személyisége a szabadságot a renddel. Így az asztalosság például jellegzetesen Jupiter-Nyilas foglalkozás. Vitathatatlan, hogy az asztalosok általában barátságos, nyílt és élénk emberek.
A Nyilasból kiváló szolgáló lehet. Igaz, ma már nincsenek lakájok; a fogalom: „szolgálni” rossz képzeteket kelt, ma mindenki úr akar lenni. Pedig mekkora szükség lenne éppen korunkban igazi szolgálattevőkre, a „köz szolgáira”, legfőképpen a legmagasabb állásokban. A szónak ebben a nemes és eredeti értelmében hivatott a nyilas arra, hogy szolgáljon. Úgy alkalmazkodik a felsőbb akarathoz, hogy közben nem adja fel önmagát (ez csak kirívóan kedvezőtlen körülmények közt fordul elő).
Főnökként, vezető menedzserként is éppen azért sikeres, mert nem téveszti szem elől a magasabb, távolibb célokat, mert egyidejűleg nagyvonalú és lojális, és mert körültekint akkor is, mikor magával ragadja a teremtő lelkesedés.
A Nyilast mintha az együttműködésre teremtették volna, munkahelyén igényli a szívélyes, szociális légkört. Kollégáival segítőkész, közvetlen és barátságos. Ahogy odaadó képviselője ügyfelei érdekének, ha éppen ügyvédi pályára lépett, vagy ahogy nyájának jó pásztora, ha pap lett, ugyanúgy bármely kevésbé jellegzetes hivatásban is ő az az ember, akihez bárki fordulhat, ha tanácsra vagy segítségre szorul.
Ha pedig a Nyilas valami sporttal összefüggő foglalkozást választott, úgy biztos lehet benne, hogy ez telitalálat, és hogy vállalkozását siker fogja koronázni. Személyiségében ugyanis a becsvágy és a győzelemre való törekvés eszményi módon párosul a bajtársiassággal, a tisztességgel.
Atlétikai, testi adottságai nagyon jól fejleszthetők; az edzés maga is öröm a számára, hiszen kiélheti nagy mozgásigényét. Lelkesedni tudása és optimizmusa pedig a legjobb alapállás, egyúttal a legígéretesebb feltétel is ahhoz, hogy rekordokra törjön.
Bizonyos fokig a Nyilas minden foglalkozásban a sportolóhoz hasonlít. Egyrészt a minden feladat elvégzésekor ár oly jellemző lendület miatt, másrészt mert mélyen hisza jó és a helyes győzelmében. Ez a sikerének alapja.

A Nyilas és az Egészség.

Láttak már beteg Nyilast? Elméletileg létezik ilyen, d az állatövnek ezen képviselői igazából nem betegszenek meg. Legfeljebb akkor, ha hanyagságuk miatt valami sérülést szenvednek. Vagy akkor, ha nem a természetüknek megfelelően élnek, ha túlságosan keveset törődnek magukkal és a testükkel. Máskülönben a Nyilasokat csak irigyelni lehet. Miért maradnak a Nyilasok mindig egészségesek? A megoldás igazán egyszerű. A Nyilasok (szinte) mindig optimisták. Az életet mindig könnyedén veszik. Az apróságokkal – mint amilyenek például a betegségtünetek – nagyvonalúan nem törődnek, ellentétben a Szűz jegyében születettekkel, akik egyébre sem figyelnek, mint az apróságokra. És a kis gyengélkedést egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyva a lendületes Nyilas folytatja tevékenységét, mintha mi sem történt volna.
Ám ha egy Nyilas mégiscsak komolyan megbetegszik (gyakran csak azért, mert a természet kis szünetet akar neki adni), akkor betegsége gyorsan és komplikációmentesen zajlik le. A baj hirtelen tör ki rajta, ágynak dönti (ha egyáltalán van ideje kifeküdni a betegséget), majd hirtelen meggyógyul. Tulajdonképpen mindegy is, hogyan ápolják őt. Akárhogy is, egykettőre magához tér, a dolgoknak újra a napos oldalát látja, és remekül tud nevetni magán és másokon.
A Nyilas hatása alatt áll a medenceöv és a felsőcomb mozgatórendszere. Itt vannak a Nyilas gyenge pontjai is, melyek különösen akkor mutatkoznak meg, ha túlerőltetik e pontokat, szerveket. Ha egy nyilasnak csontja törik, akkor az többnyire a felsőcombjában vagy a csípőtájon történik, és sajnos, általában meglehetősen nehéz eset.
Emellett még egy egész sor olyan betegség van, amire a Nyilas az átlagosnál érzékenyebb: reuma, isiász, csúz. Az utóbbi a húgysav egyes ízületekben bekövetkező felszaporodása miatt alakul ki. Ennek pedig a túl bőséges húsfogyasztás az oka. Minthogy a Nyilasok szeretnek gondtalanul élni és hajlanak a mértéktelensége, így kedvezőtlen esetekben bizony kialakulhat ez a néhány betegség.

A Nyilas gyermek

A nyilas gyermek vidáman jár a világban, javíthatatlan optimista. Gátlás nélkül megszólítja az embereket, meg is hallgatja őket, és ha pórul is jár hébe-hóba, mindig képes rá, hogy a jót lássa meg a helyzetében. Nem bírja a kötöttségeket, kényelmetlenül érzi magát olyan helyzetekben, ahol szabad mozgása korlátozva van. A kis Nyilast nem lehet megkötözni, sok mozgás, sok szabadság kell neki. És egyáltalán nem érdekli, hogy valami illendő-e vagy sem.
A Nyilas gyermek nem nyugalomra vágyik, ha egyedül hagyják, úgy érzi, mintha kirekesztették volna maguk közül és szomorkodni kezd. Emberekre vágyik, látni és hallani akar, mégpedig minél többet, annál jobb. Játszva kikészít két nagymamát és öt nagynénit. Csak ekkor virul ki igazán! És ha megcsiklandozzák egy mondóka kíséretében, az egyenesen elbűvöli.
Ez a gyerek sose bánja, ha akár hosszú autóútra viszik, akár rokonoknál kell aludni, fő, hogy így legalább történik valami. De legjobban mégis annak örül, ha vendégek érkeznek Önökhöz. Kizárt dolog, hogy a kisszobában húzza meg magát, amikor ennyi helyes ember van a háznál. Jobban is teszi, ha kihozza maguk közé, még mielőtt üvöltő kis szörnyeteggé válik, mert a Nyilas kisgyerek ilyenné is tud válni.
Egyszerűen lehetetlen ellenállni elevenségének és spontaneitásának. Ezért minden megjelenése teljes siker. A sikerdarabokat pedig meg kell ismételni és érdemes őket sokáig műsoron tartani.
Nyugodtan számíthat a továbbiakban is gyermeke barátkozó természetére és annak minden következményére. Ne legyen nyárspolgár, ő sem az és nem is lesz soha. Hadd tegye, amit szeretne, még ha egy órával kevesebbet is alszik emiatt. Az még pótolható. De attól halálosan boldogtalan lesz, ha kizárják mások köreiből. Fontolgatni kezdi, hogyan lóghatna meg innen.
Ne korlátozza Nyilas gyermekét. Fesztelenségével olyasmit szembeszegezni, hogy „az ember ilyet nem csinál” egészen szívtelen dolog lenne, arról nem is beszélve, hogy értelmetlen is. A Nyilas gyermek azonban belátó az értelmes intézkedéseket és szabályokat illetően, ha világosan megmagyarázza neki, mit és miért és hogyan és miért nem. Szót is fogad. De igazából mindig külsődlegesnek és kicsit érthetetlenek maradnak számára az előírások.
Szívesen megy iskolába, intelligens, érdeklődő, sokoldalú, szóval igazán jófej. De figyelme gyorsan lankad, a tananyagot és az előadást unalmasnak, száraznak tartja. Úgyszólván elkerülhetetlen, hogy, míg a többiek nagy buzgalommal tanulják a négyzetgyökvonást, ő a Winettou-t olvassa a pad alatt. Kedvenc tantárgya valószínűleg a földrajz, hiszen ellenállhatatlanul vonzza a messzi távol. Ha már ténylegesen nem utazgathat, legalább képzeletében és olvasmányai által kelhessen útra.
Az pedig egyszerűen elkerülhetetlen, hogy hagyja sokat sportolni. És mivel Önnek sem árt egy kis testmozgás, menjen vele. Ha pedig túlságosan kényelmes természet, akkor vallja be. Ez egyébként más hibáira is vonatkozik.
Ugyanis az Ön egyenes jellemű Nyilas gyereke kilométerekről megérzi a szemforgatás, az ügyes kifogások szagát. Ha ezt tapasztalná, megrendülne az Ön becsületességébe vetett hite és leomlana az Önről alkotott kedvező képe. Kímélje meg az ilyen fájdalmas tapasztalatoktól, amelynek kedvetlenné teszik, lesújtják.
Lehet, hogy el sem tudja képzelni, hogy vagány kis Nyilasában milyen érzékeny lélek lobog? Mégis fogadja el ezt tényként, és jósággal, megértéssel gondoskodjon arról, hogy ez a gyerek ne kapjon lelki sebeket.

A Nyilas és a szerelem

A Nyilas férfit, a szívtiprót, jobban megérthetjük, ha újra és közelebbről szemügyre vesszük uralkodó bolygóját, a Jupitert. Lévén a legnagyobb bolygó Naprendszerünkben, szinte már helyettesíti a Napot. A Nyila asztrológiai képe a kentaur, egy kettős lény, félig ember, félig állat. Emberi fele nyilával a Napot célozza meg. Négy patájára pedig ahhoz van szüksége, hogy sorsa végtelen mezőit, felfedezésre váró távoli zugait benyargalhassa velük. Szenvedélye a féktelen mozgás, a „mindent bele” érzés akadálytalanul hatalmába keríti.
Tüzes Nyilas Ádámunk nem ismer határokat és korlátokat, számára minden csak kiindulópont kérdése illetve a mindent elsöprő egyéni lendületé. Ha megbéklyózzák, nyomorúságosan belerokkan.
Ezért gyakran még a szerelem is a rabság kockázatát rejti magában a számára, még akkor is, ha a földi gyönyörök felé hajtja egészen soha le nem vetkőzött animális énje. Így hát a Nyilas behatóan és tartózkodóan viseltetik önnön szenvedélyessége iránt, ami azonban nem tartja vissza attól, hogy fejest ugorjon férfi és nő szenvedélyes, érzékien izgató párviadalába. Főleg akkor, ha még hőstetteket is kell közben végrehajtania, amikre aztán élete végén mély elégtétellel gondolhat vissza.
Biztos, hogy egy nő iránti nagy és mély szerelme őszinte, és már a kapcsolat kezdeti, alig érlelődő szakaszában is állja a terhelést. De éppen érzelmeinek e mások szemében oly csodásan hősies nagysága kínál számára védőpajzsot ahhoz, hogy ha a lángoló szerelem kihűl, elegánsan, kifogástalan módon és megalázó engedmények nélkül kiléphessen a kapcsolatból.
Nyilas hősünk született színész és drámaíró, akinek ráadásul óriási szerepkészlete an. Amennyire nehéz megragadni személyiségének lényegét, éppoly megragadhatatlan ő maga is szerelmi kapcsolataiban. Mindig és mindenhol a legjobb színben akar feltűnni és ezt lángoló szavakkal támasztja alá. Csakhogy ezek gyakran puszta ígérgetésnek hangzanak. Már árkon-bokron túljár, így felelősségre sem vonható. Amit magatartásában mások hűtlenségnek és megbízhatatlanságnak tartanak, az az ő felfogásában egyszerűen személyes szükséglet arra, hogy kitörjön egy túlságosan moralizáló és elkötelező kapcsolat béklyójából.
Nem tud másmilyen lenni, szüksége van a spontán döntések szabadságának érzésére, még akkor is, ha pillanatnyilag ezt a szabadságot semmi sem veszélyezteti. Nagyon jellemző rá az előremenekülés, akárcsak a vadlovakra, amelyek semmiképpen sem hagyják magukat megfogni, megszelídíteni.
Csakhogy mindenki erre a féktelen vadra áhítozik és barátja akar lenni, még akár rövid időre is. Így hát lendületes, tüzes Nyilas Ádámunkat szívesen látják a nők szenvedélyes, rövid közjátékokra.
Szívesen találna nyugalomra és biztonságra egy szeretett nő oldalán, de annak bizalmatlansága és korábbi Casanova-élete miatti vádaskodása szüntelenül üldözi. Amilyen féktelen volt akkoriban személyes szabadságigénye, olyan féktelen lesz most vágyakozása egy kapcsolatra.
Nem könnyű vele, igazán szélsőséges természetű ember. Még akkor is, és talán éppen azért, mert mindent felperzselő szenvedélyének és akaraterejének nyilával az örök emberi lényegre céloz.
A nyilas nő is szenvedélyes és tüzes, aki kéjjel szolgálja testét és érzéseit, hogy az őt megillető evilági üdvözülést megtalálja intenzív és kalandos életében. Éppúgy, mint férfi megfelelője, fontosnak érzi a személye szabadságot és az érzéki-érzelmi kötetlenséget, amit semmiképp sem akar elveszíteni. Így tevékeny és fogékony Nyilas Évának is egyik szerelmi kalandból a másikba evez, hogy megfejtse a férfilényeg titkát.
Gyakran ellentmondásba keveredik benne ez a tüzes és céltudatos kalandorszellem az ugyancsak személyiségében rejtőző érzelmi biztonságigénnyel, azzal a vággyal, hogy valaki oltalmába vegye. Hogyan oldható fel életének ez a nagy ellentmondása?
Természetesen a számára legkézenfekvőbb megoldást választja: egyszerűen nincs olyan, amit ki ne próbálna. Majd aztán meglátja mi lesz.
Igen, ez ennek a csodálatraméltóan lendületes nőtípusnak az egyik, a magabiztos oldal. De ha benne inkább a nőies oldal az erős, akkor szinte szégyenlősen vonakodik bevetni magát a nemek harcába. Akkor inkább eszményi és filozofikus megfontolások alapján alakítja ki alapállását. Igaz, féktelen temperamentuma miatt csak nehezen tud uralkodni magán.
Ami egy férfi Nyilasnak nem esik nehezére, nevezetesen, hogy e férfiasan tüzes jegyben kiélje természet adta nemiségét, az egy bátortalanabb és gátlásosabb Nyilas Évának örök drámát tartogat. Ott áll a kiteljesedéséhez szüntelenül fontosnak érzett, férfias irányultságú nyilvánosság előtt, és habozik, ki merje lőni bőkezű érzékiségének nyilát. Fél, hogy félreértik szenvedélyességét.
A zabolátlan és életvidám Nyilas nőnek éppen akkora és kimondhatatlan szenvedés az otthon szűkössége és behatároltsága, mint férfi megfelelőjének, úgyhogy hozzá hasonlóan ő is igyekszik belőle a lehető leggyorsabban menekülni. de felelősségteljes természet adta nőiessége emlékezteti a legfontosabb földi feladatára, nevezetesen, hogy gyereket szüljön.
„Jaj, Istenem, még ez is, hát tényleg semmi lehetőségem nem marad az önmegvalósításra!” És az inkább gyengéd és határozatlan Nyilas Éva máris két szék közé huppan. De ha elegendő bátorság szorult belé, hogy ez ellen küzdjön, akkor hosszú kínos, megpróbáltatásokkal teli időszak után képes lesz személyiségének minden fontos vonását érvényesíteni a legkülönfélébb kapcsolataiban is.
Nyilas Évánk is részesült a boldogító jupiteri adományokból, csak ezekből nem szabad mértéktelenül hasznot húznia, és az is hiba volna, ha egész életét a körülmények szerencsés vagy szerencsétlen voltának rendelné alá.
Így hát Nyilas Évánk gyakran fogja úgy érezni, hogy pengeélen táncol. Az egyik oldalon az a veszély leselkedik rá, hogy elnyeli a feneketlen, mégis felszínes érzékiség. A másik oldalon pedig a családi kötöttségek rémisztgetik. E kettő között kell valahogy a helyes utat, a számára is járható ösvényt megtalálnia.