Csillagjegyek

AZ OROSZLÁN (Leo) 
július 23 – augusztus 23

Alapeleme: Tűz
Minősége: fix
Férfias, pozitív, ősminősége meleg és száraz
Uralkodó bolygója: Nap
Színe: sárga, narancssárga
Ásványai: borostyánkő, chrisolith, jáspis, rubin, gyémánt
Féme: arany
Növényei: krizantém, tölgy, kamilla, primula, petrezselyem
Állatai: szarvas, sas, oroszlán
Száma: 1
Országai: Csehország, Franciaország, Olaszország, Mezopotámia, Szicília, Észak-Románia, Kalifornia
Akiknek a Napjuk a Oroszlán jegyében állt, XV. Lajos, V. Károly, Ferenc József, Napóleon, G. B. Shaw, Mata Hari

Az Oroszlán mítosza

Az Oroszlán a hatalom mítosza. Az állatok királyának jegyében a nyár legforróbb szakaszában áll az égbolton a Nap. Asztrológiai tanok szerint ez a Nap legősibb uralmának jegye. Egyben az uralom jegye általában, a pátriárkák és a királyok jele.
Az oroszlánt pajzsokon és címeken ábrázolják; kőbe faragva ő őrzi a díszes főkapukat és hidakat; ott látható – ma éppúgy, mint egykoron – gyűrűkön és övcsatokon, egyáltalán mindenütt, ahol büszkeséget, öntudatot és hatalmat akarnak érzékeltetni.
A görög mitológiában ezeket az erőket a nemeai oroszlán jelképezi, akinek a legyőzésére Héraklész útnak eredt. Ez a szörnyeteg rettegésben tartotta Nemea városának lakóit. Sebezhetetlen volt a vadállat bőre, koponyáján még Héraklész buzogánya is megrepedt. Ezért a hős elhatározta, hogy közvetlenül birokra kel a szörnyű állattal; végül sikerült megfojtania a bestiát. Héraklész az oroszlán bőrét – a fejét is rajta hagyta, hogy a „zsákmány” még ijesztőbb legyen -, majd erős vállára borította, s így ment tovább újabb hőstettek elvégzésére.
Ez a mítosz azt sugallja, hogy csak az méltó a hős névre és az képes az uralkodásra, aki saját büszkeségét és hataloméhségét legyőzte magában.
Az Oroszlán a legszörnyűbb e világi erőket szimbolizálja, az amorális vitalitást, a féktelen ösztön erőit. Néró császár jól ismerte az oroszlánnak ezt a jelentését. Díszkocsija elé ezért oroszlánokat fogatott, s mint ismeretes, oroszlánokkal tépette szét a keresztényeket, akik tagadták uralkodói hatalmának isteni eredetét.
A keresztények végül látszólag legyőzték az oroszlánokat kedvelő Nérót. De csak látszólag. Nem tartott sokáig, s a keresztény uralkodók maguk is oroszlánokkal díszítették pajzsukat, amikor hódító hadjárataikra vonultak.
Már az elején említettük az Oroszlán-elv legkirívóbb negatív oldalait, hogy világosan megmutassuk: minden, ami oroszlánjelképpel díszített, mindig választást követel jó és rossz, egoizmus és altruizmus között. Ez a választás különösen az uralkodótól várható el.
Az oroszlán a címeren a szuverenitást testesíti meg, de ebben a szuverenitásban benne rejlik a legmagasabb rendű és nyomatékos felelősség is.
Ismerjük meg ennek a külsőségeiben e világi jegynek a mélységét, misztikus vonatkozásait is!
Az Oroszlán a természet erőit testesíti meg, az organikus növekedést. A természet kegyetlen. Az Oroszlán az egyetlen jegy, amely ilyen kapitális ragadozó után kapta a nevét – kegyetlen oldalait már bemutattuk. Ám csak az ember képes arra, hogy az értelmetlen bestialitásig fokozza ezt a kegyetlenséget. A helyesen értelmezet Oroszlán-elv tehát minden vitális hatalmi megnyilvánulás ellenére sem egyetemesen életet fenyegető. Zsákmányszerzésével az oroszlán ökológiai egyensúlyban tud maradni.
A természet, miként az oroszlán is, arisztokratikus. És csak az ember képes despotikussá, elnyomóvá torzítani ezt az elvet.
Az Oroszlán a tűz jegye, csakúgy, mint a Kos és a Nyilas. Innen származik alapvető agresszivitása, kolerikus vérmérséklete. De ő a legnyugodtabb tűz-jegyek egyike! Nyugodt tűz – nem ellentmondás ez? Nos, az Oroszlánnal a tűz mindenütt jelen van, de rejtőzködően. Kész arra, hogy fellobbanjon, de nem lobog, nem lángol szakadatlanul. Nem emészti fel magát, hanem vár, míg felélesztik. Leginkább az örökmécsekhez, a templomokban őrzött kultikus tűzhöz hasonlítható: áhítatosan, nyugalommal ég, az áldozat és az imádat kifejezése. A fenség szimbóluma.
A legforróbb nyárban is benne rejlik az elmúlás. A Nap már kezd alászállni éves pályája ívén, de a hőmérséklet még emelkedik. A kora nyár változó időjárása stabilabb időjárási viszonyoknak adta át a helyét. Tombol a kánikula a mezőkön és az utakon. Az erdő viszont most adja a leghűvösebb árnyat. A munkaigényes aratási idő előtt ember és természet még szünetet tart.
Az Oroszlán csillagképe igen jellegzetes. Jól felismerhető az oroszlán bozontos feje. A vadállat szíve helyén a Regulus csillag látható, ez adja hírét-nevét. Az Oroszlán farkát egy kisebb állócsillag, a Denebola érzékelteti. Ennek jelentése a hatalom-elv visszájára utal: a hirtelen visszaesésekre. Van egy kísérő csillagképe is ennek a királyi állatnak: a Kis Oroszlán A Nagy Oroszlán méghozzá valamennyi állatöv-kép között a legnagyobb.
Az Oroszlán jegyében uralkodó csillaga úgyszólván a legotthonosabban érzi magát ebben a királyi légkörben, nem egy kísérő csillag, hanem – hogyan is lehetne másként – maga a Nap. A Nap állócsillag. Tömege körülbelül 750-szer nagyobb, mint valamennyi bolygónak együttes tömege. A Nap nem csak központja, hanem eredete és fenntartója az egész naprendszernek valamennyi bolygójával és holdjával egyetemben. a Földön található mindenféle energia így végső soron csak napenergia. Minden érc a föld méhében a napenergia származéka: a kőolaj és a szén őskori növényekből képződött, s ezek ismét csak a napfénynek köszönhetik létüket. A Nap vége – ez a természet törvényeinek megfelelő szükségszerűséggel fog bekövetkezni – mindenesetre egyben a föld vége lesz.
Nem csoda, hogy minden korban a legnagyobb tisztelet övezte a Napot, vagy Nap-szerű jelleget tulajdonítottak a legfőbb lénynek. E központi égitestnek misztikus jellege abban az abszolút egységben rejlik, amely már nem tartalmaz ellentéteket. A Nap a Kezdet és a Vég, egy és minden. A Nap szinte tulajdonságok nélküli és csak a ponthoz vagy a végtelenhez hasonlítható.
Ez fejezi ki a Nap asztrológia egysége is: a pont a kör közepén. Ez a létező legegyszerűbb, egyszersmind legnagyszerűbb szimbóluma mindennek. Ha nagyítanánk a kör egyre inkább egy végtelen egyeneshez közelítene, a pont azonban mindig ugyanaz maradna.
Így aztán a napistenek is szinte személytelenek és tulajdonság nélküliek. A görög Héliosz a Nap pályájának hasonlata; személye azonban nem vesz részt a földi sorsok alakulásában, csak megvilágítja őket és megőrzi életerejüket. Héliosz erejét és bölcsességét az fejezi ki, hogy minden ugyanazon a kör alakú pályán tartja a négy paripa (a négy égtáj, a négy évszak) által húzott napkocsit, s e pálya lüktetése késztet minden életet a földön. A Héliosz abszolút pótolhatatlan.
Az inkáknak csak egyetlen istenük volt, a Nap. A napkultuszról tanúskodik az ó-amerikai kultúrák legtöbb építészeti műemléke. Az élet csillaga a szívhez van hozzárendelve. Az azték napistennek ezért mutattak be áldozatokat: obszidiánkéssel felnyitották az áldozatok mellkasát és kimetszették belőle a még lüktető szívet.
Miként az oroszlán, a Nap is egyszerre kegyetlen és barátságos. De a Nap alapjában véve nem egyik és nem másik, hanem abszolút felette áll mindennek, ami létezik, egyben minden létezést garantál. A jó és a rossz, a magasztos és az alantas fölött állónak tűnik. Párja és visszfénye a Hold,a mely az érzések éjszerű világában uralkodik, és ezek az érzések is inkább a Napban foglaltaknak, mintha a Nap tudatos Én-erői szintén benne foglaltatnának a Holdban. Nap és Hold – testvérek, és mégsem egyforma értékűek. Mert a Hold a Naptól kölcsönzi a fényét, de fordítva ez már nem igaz. Ezáltal a Nap egyben a patriarchátus elve, a férfiasság, az atya uralmáé.
A Nap, csakúgy mint a napisten, halandó. Ezért az emberáldozat is. Egyetlen erő van, amely a Nappal is szemben áll: a saját halála. Még a Nap sem haladhatja meg ezt a polaritást, ám a Nap egyszersmind a legvégső és leginkább kizárólagos polaritás.
Az abszolút istenségnek halhatatlannak és nem nélkülinek kell lennie. A Nap nem ilyen. Mivel azonban az emberi képzelet alapvetően poláris és dualisztikus jellegű, tehát például nem jut túl a fény-sötétség, lét-nemlét ellentéten, ezért végső megnevezhető abszolútumnak mégiscsak a fény és a Nap-szerű marad.
A zsidó vallásban ennek igen érthető módon megfelel, hogy Istennek végső soron nincs neve. Jahve annyit jelent: „én vagyok”, „vagyok, aki vagyok” Tehát nem Nap, nem is fény. Nem szabad képmást készíteni róla és teremtményiről. De a kereszténység már nem ragaszkodott ehhez a radikalizmushoz. Krisztus mindazonáltal újra és újra a fényhez hasonlítják, ahogyan Jahve is tűzoszlopként jelent meg.
A fémek közül az arany van hozzárendelve a Naphoz, a drágakövek közül pedig a gyémánt felel meg neki. Az arany a maga semmi máshoz nem hasonlítható ragyogásával a Nap fényét tükrözteti, egyben kémiailag gyakorlatilag megfoghatatlan sé művészi feldolgozásra alkalmas. Mint minden igazán nagy és nemes, az arany is ritkán fordul elő. Az arany ára a világgazdaságban központi tényező. Császárok és királyok, a gazdaság és a szentség attribútuma.
A gyémánt az általunk ismert legkeményebb anyag. Önmagával, tulajdon porával csiszolják. Értékére nem szükséges több szót vesztegetni. Látjuk tehát, hogy csak szuperlatívuszokban tudjuk kifejezni azt, ami Nap vagy Oroszlán-szerű. És ebben rejlik a felelősség súlya is, amely ebben az elvben döntő. A Nap a felettes ént testesíti meg, a tudatos akarati törekvéseket, amelyek az „ősvalamit”, a sötét ösztönöset ellenőrzik és uralják. A hogy Héliosz megfelelő távolságban tartja a Földtől a paripáit, úgy a Nap elvének figyelmeztetnie kell az embert erre, hogy találja meg saját középhelyzetét, ismerje meg önmagát. Így Phoibosz Apollón, a zene nemes és világos kormányzója, a legelvontabb, egyben a leginkább szívhez szóló a művészetek között. „Apollóni” a nemes mérték, a tiszta szellem.
A Naphoz tartozik a szem. „Ha szemed már nem lenne, mint a nap, tudnád a napot megpillantani? S ha nem dajkálsz istenerőt magad, hogy ujjong arra, ami isteni? – írta Goethe (Tandori Dezső fordításában), akinek Merkúrja (szava) az Oroszlán jegyében állt, s aki teljességgel a szem embere volt.
A leglátványosabb természeti színjátékok egyike a teljes napfogyatkozás. Egy ilyen esemény drámai lendülete az emberi képzelet előtt felidézi a Nap mindenekfelett uralkodó hatalmát. Csak amikor a Hold fokról fokra felemészti a Nap fényét, akkor tudatosul bennünk, hogy mennyire függünk ettől a életadó égitesttől.
Egyébként paradox kivétel, hogy a német nyelvben a Nap nőnemű, és a Hold hímnemű. Gyakorlatilag minden más nyelvben fordítva van, s ez felel meg az ember ősi tapasztalatainak. Itt fedezhetjük fel a természet elidegenedésének első nyomát vagy a patriarchális elv túlhangsúlyozásának következményét.

Az Oroszlán jelleme

Aki e királyi jegy alatt látta meg a napvilágot, nagy adományban részesült. Uralmának e jegyében a Nap kellő mértékű vitalitást, ellenálló erőt és öntudatot ajándékoz. A tipikus Oroszlán úgy vonul tova, mint maga a viruló élet. Vonul – nem véletlen ez a szóhasználat, mert ez fejezi ki pontosan azt a módot, ahogyan őfelsége mozogni méltóztatik.
Arca egészséges színű, gyakran pirospozsgás. Fején a haj hasonlít az oroszlán sörényéhez, gyakran szőke és hullámos. Termete többnyire tekintélyt sugároz, homloka széles és boltozatos. Testalkata atletikus, hangja paposan zengő, mély és méltósággal teli. Ha palástot terítenének a vállára, koronát nyomnának a fejébe, úgy viselné, mintha világéletében soha mást nem is viselt volna.
Vannak Oroszlánok, akik látszólag első pillantásra aligha tudnának akár csak egyet is felmutatni ezen impozáns tulajdonságok közül. De ha alaposabban szemügyre vesszük őket, hamarosan láthatni, hogy belsejükben hordozzák ezt az ideálképet, és belülről küldik ennek jelzéseit a külvilágba.
Ha az Oroszlán belép egy társaságba, úgy hat, mintha kisütne a nap. Szívélyességet sugároz, amely a lelkeket átmelengeti; valamiképpen mindig imponálóan hat az Oroszlán.
Van valami különleges vitalitás kisugárzásában. Még ha beteg is, ha nyomorultnak is érzi magát, környezete ne egykönnyen vesz észre ebből bármit is. Már a járásáról felismerhetik, arról, hogy nem ül, hanem trónol, nem meghallgat, hanem audienciát tart, nem beszélget, hanem kinyilatkoztat.
Az Oroszlánt áthatja az a tudat, hogy ő rendkívüli, hogy jogos igényeket támaszthat. Már az előlegezett szívesség, hogy világra jött. Mert a társadalom a teljesítményt firtatja, a minősítést, a titulusokat vagy ajánlásokat. De még, ha semmi ilyesmit nem hoz magával, az Oroszlán akkor is fellép. Színre lép, s az események közepén követeli magának a helyét.
Nem ritka eset, hogy ez az öntudatlan taktika eredményes. Az Oroszlán megnyerő és szimpatikus lénye, amely a magabiztos fellépésnél párosul, egy csapásra megnyer minden szívet. Ő gyorsabban csinál karriert, mint bárki más, még csak különös erőfeszítésre sincs szüksége ehhez.
De éppoly gyakran előfordul, hogy végzetessé válnak követelései. Mert valami hiányzik belőle, ami az előbbre jutáshoz éppoly elengedhetetlen, mint az öntudat: hiányzik belőle a ravaszság, hogy kihasználja embertársainak gyengeségét, hiányzik a praktika, az olykor nélkülözhetetlen megjátszott szerénység. Ez azonban abból következik, hogy abban a hitben ringatja magát: ő a hatalom birtokosa, s nincs szüksége arra, hogy bármit is rejtegessen. Ezáltal gyakran szerfelett naiv. A kisszerű polgári köznapokban, a nyers egzisztenciális harcban az ilyen tulajdonságok gyakran nevetségesnek tűnnek és roppant hátrányosak.
Így aztán előfordul, hogy az Oroszlán, a legigényesebb élőlények egyike, bizonyos előnyöket elszalaszt, mert nagyvonalúan azt hiszi, hogy ő bizony nem szorul rá, s másnak engedhet át efféle apróságokat. De az uralkodói előjog legtöbbször csak pszichológiai jelenség, hogy ne mondjuk: beképzeltség, s csak nagy ritkán reális és materiálisan kézzel fogható, az Oroszlán pusztán megütközést kelt, komikus és eljátsza esélyeit.
De ekkor valami egészen különleges dolog történik. A képzelet ugyanis sok mindenre képes. S az Oroszlán tényleg „oroszlánerejű”. Amint észreveszi, hogy valóban vakvágányra került, herkulesi teljesítményeket produkál, mi több, agyafúrt módszerekkel dolgozik. És csodálkozva állapítja meg környezete, hogy mégis csalódott benne. Nem az az ártatlan, lomha fajta ő, aminek oly régóta tartották, hanem ragadozó, abból is kapitális példány. Akkor aztán újra az előtt a jelenség előtt állnak, amely néha állatkertekben is végzetes következményeket idéz elő: valaki azt hiszi, hogy rácson át megsimogathatja az oroszlánt, hiszen igencsak álmosan nyúlik el ketrecében. Aztán jönnek a mentők…
Ugyanez történik akkor, amikor az emberek között jelenik meg az Oroszlán. S a nemek kapcsolatában ugyanaz a helyzet, mint az állat-oroszlánoknál.
Itt is, ott is a nőnemű egyed az aktívabb. A nőstény oroszlán indul zsákmányt szerezni; a hím pedig hagyja, hogy kényeztessék. Nem jelenti ez azt, hogy bajban ne küzdene a hím is, hogy ne lenne kitűnő vadész, ha a szükség úgy hozza. Az Oroszlán férfi így hát látszatra lusta és veszélytelen. Az Oroszlán nő viszont nem hagy kétséget a tekintetben, hogy harcos természet Ezért társadalmunkban paradox módon az Oroszlán nő érvényesül könnyebben, kerülők nélkül.
Az Oroszlánnál – abban az esetben, ha megtalálja helyét a világban – szívélyességgel párosul a méltóság. Az Oroszlán mértéktelenül arrogáns lehet. Kihívó viselkedésében mégis van valami szeretetreméltó. Mert nagyvonalúság és fényűzés természetes lényéből következik; innen fakad szívélyessége, minden külsőséges vonás ellenére.
Az Oroszlán nem virágszál, amely rejtett zugban nyílik. A belső érték őnála megköveteli, hogy külsőleg is feltűnő és reprezentatív legyen. Azért tartja becsben az e jegyben született a címeket és a rangokat. Egyes Oroszlánok azt állítják, hogy értéktelen limlom szemükben az ilyesmi. Ne higgyünk nekik. Minden Oroszlán nagy súlyt helyez a társadalmi elismerés külső kifejezésére, a címekre, a kitűntetésekre.
Ám ha az Oroszlán megtanulta, hogy agyafúrt legyen, természetesen tudja, hogy nem tanácsos kimutatni a külsőségek iránti éhségét, mert ez gyengeségről árulkodik. Valójában korunkban inkább a pénz számít, mint a becsület; így a megbecsülés óhaja gyakran komikusan hat, egészen másként, mint a pénzsóvárság. Az okos Oroszlán külsőleg alkalmazkodik az ilyen körülményekhez.
Lelke legmélyén az Oroszlán idealista. Kifejeződik ez a pénzhez való viszonyában. Ha van belőle, nem a tulajdon érdekli, hanem az általa keltett benyomás; innen a látszólagos hivalkodás. Aki külsőleg akar ragyogni, az alapjában véve nem materialista. Talán önző – az Oroszlán feltétlenül az -, de ennek az egoizmusnak rendkívüli eszmei szempontjai vannak. Nem kérdéses, hogy az Oroszlánnak hatalom kell. De van olyan hatalom, mint a Napé, amely melengethet. Ezért az Oroszlán egyszerre idealista és hatalomra törő. Két kézzel szórja a pénzt az emberek elé, akik dicsérik nagyvonalúságát. Teleaggatja magát arany és gyémánt ékszerekkel, de örömére szolgál, ha nagyvonalúan ilyesmit ajándékozhat. Eközben állandó veszélynek teszi ki magát, hogy kihasználják, vagy tékozló szenvedélyének áldozata lesz.
Sok Oroszlán ezért nyakig eladósodik. Ha betéved egy játékkaszinóba, menthetetlen, mert ösztönösen bízik a sors kegyében, s ez hazárdjátékossá teszi. Az ésszerű kalkulációt az Oroszlánnak meg kell tanulnia, nem a bölcsőből hozza magával ezt a képességet. Az idealista önzésben gyökereznek szociális vonzalmai.
Az Oroszlán csak annyiban emel szót az igazságtalanságért, amennyiben ez nem érinti egyeduralmát. Bőkezűségében mindig van valami büszkeség, jóságában lekezelés.
Az Oroszlán egész magatartását abból a pszichológiai alaptényből kell levezetni, hogy úgy véli: nem adhatja alább. Ez megy is mindaddig, amíg tényleg nem ad fel semmit. Kínos akkor lesz, ha mégiscsak felad valamit.
Az Oroszlán élvhajhász. Vitalitása megkövetel egyet s mást, és sok minden mellett kitart; ám az életvitelében némileg mérsékelnie kell magát.
Mindezen tulajdonságok azzal járnak, hogy életvitele végletek – mélységek és magaslatok – között zajlik. E jegy némely képviselője, aki alkatilag nem képes belső méltósággal elviselni, hogy a peremre került, csatornatöltelék lesz.
És mégis – királysága nem hamis pénz. Vagy ő lesz a csavargók királya, vagy újrakezd, s igazi győzelmi menetben tér vissza a társadalom csúcsára. E jegyben nincs középút.
Korunk kedvez az Oroszlán-jellemnek, bár hátrányos is lehet számunkra. Kedvező az általános presztízsgondolkodás: ahol a státusszimbólumok számítanak és az imponáló nagyképűség célhoz vezet, ott az extrovertált Oroszlán-tulajdonságok segítik az előrejutást.
Ám a sikerhez vezető út igazi kelepcéi a nyitottság, az a hajlam, hogy tányéron szolgálja fel szívét, a kinyilvánított hatalomigény. Röviden: az emberek vevők az Oroszlán egoizmusára, de nem az idealizmusára.
Az Oroszlánok között sok az elvált ember, de közben igen fontos számukra a család. Ezért próbálkoznak újra meg újra. De alapjában véve csak olyan partnerrel jönnek ki, aki elismeri uralkodói igényüket, s közben maga is személyiség. Ritka az ilyen partner.
Az Oroszlán nehezen alkalmazkodik vagy éppen sehogy. Nekünk kell hozzá alkalmazkodnunk, s ha valakinek ez nem tetszik, akkor méltatlan az Oroszlánhoz.
Haragja félelmetes. Kitöréseit illő döbbenettel és lehetőleg töredelemmel kell fogadnunk. Ha kinevetjük, eljátsszuk a bizalmát. Igaz, dühkitörései gyakran komikusak. Csak ne higgyük, hogy ő maga is annak tartja őket!
H az Oroszlán fejleszti magában e tulajdonságokat, akkor ebből jelentékeny komikus-színpadi tehetség fejlődhet ki. Az Oroszlánok nem a bölcsőből hozzák magukkal színészi tehetségüket (habár gyakori bennük az ilyen irányú adottság); életük során tesznek szert ezekre a mimikrire, amellyel elrejtik patetikus és kitörésre hajlamos lényüket. Ekkor tudatosan vagy színileg bizonyos infantilis, tréfás viselkedést vagy komikus gesztusokat erőltetnek magukra, és e kontrollált túlzás révén támadhatatlanná válnak.
Az Oroszlán ízlése nem valami éterien finom. Szereti az erős színeket, kemény kontrasztokat, hatásos külsőségeket. Nála minden széles és mély dimenziójú kell legyen. Háza hasonlítson palotára, autója állami díszkocsira, ruhája díszöltözetre. A mély benyomás – az ő szemében ez minden.

Az Oroszlán és a hivatás

Az állatok királyának eszményi hivatása kétségkívül az, hogy kormányzó legyen. Csakhogy e téren némiképp korlátozottak a lehetőségek, keresni kell hát valamit, ami pótolja ezt. Alkalmasnak mutatkozik erre egy üzem igazgatása, egy hivatal vezetése és bármiféle reprezentáció.
A hangsúly itt mindenesetre inkább a reprezentáción van, mintsem az állandó nyüzsgésen, amely nélkül ma egy vezető személyiség nehezen boldogul. Nem az Oroszlán mozog, hanem a többi ember járul elé.
Hogy manapság is viszonylag sok Oroszlán található a felsőbb körökben, mindenekelőtt azzal függ össze, hogy nehezen mehetünk el közönyösen személyiségének kisugárzása, ama képessége mellett, hogy kikristályosodási pontja minden lehetségesnek. Impozáns külseje is hozzájárul ehhez. Oroszlánok esetében általánosságban a következő prognózist kockáztathatjuk meg: vagy egykettőre elhagyja az üzemet alkalmazkodóképesség híján, vagy gyorsan eljut a legmagasabb csúcsokra.
Az Oroszlán természetesen önállóságra törekszik. Mivel oly nehezen tudja másoknak alárendelni magát, olyan foglalkozást keres, amelyben a maga ura lehet. Csak akkor marad meg tartósan egy alárendelt tevékenységnél, ha illetéktelenül nem szülnek bele a munkájába, ha eleve meg vannak elégedve vele. Ilyesmi természetesen csak abszolút bizalom légkörében lehetséges. Ilyen légkörre tart igényt az Oroszlán. Súlyos sértésnek venné, ha valaki kétségbe vonná becsületes szándékát, és állandóan azt szimatolna, hogyan dolgozik.
Némely Oroszlán így még önállóságot nem igénylő tevékenységi körben és jelentéktelen területeken is egy kis impériumot teremt magának, amelyet egyedül igazgat, ahol ő a saját maga főnöke, még ha nem is kap kinevezést senkitől. Szívében mindenesetre ég a vágy valami nagyobbra, magasabb rendűre, nyilvános elismerésre, érdemkeresztre, babérkoszorúra.
Az Oroszlán olyan munkakörben érzi legjobban magát, amely hozzá hasonlatos. Ezek a munkakörök nem annyira fontosak, mint amennyire önállóan teszi dolgát bennük. Például remek aranyműves vagy ékszerész lehet az Oroszlánból. Vonzza őt, megfelel számára minden olyan tevékenység, amely aranybányászattal, gyémántcsiszolással, kincstárőrzéssel vagy hasonlóval kapcsolatos.
További kapcsolódást mutat az Oroszlán-jegyhez a szórakoztatóipar és minden olyasféle szoláltatás, amely játékkal, mulatsággal függ össze. Az Oroszlán remekül érzi magát a vásárokon és a bolhapiacon, kaszinókban és játéktermekben, luxuséttermekben és luxushotelekben.
És sikeres vállalkozás számára minden olyasmi, ami összefüggésben van a hozzá hasonlatossal.
Lehet, hogy olyasvalaki, akinek semmi köze nincs a pénzhez vagy a szerencsejátékhoz, mégis olyan munkakörben köt ki, amely e terület valamelyikéhez kapcsolódik, látszólag véletlenül s talán eleinte az illető akarata ellenére – mégis kibontakoztatja képességeit ezen a pályán, ha az Oroszlán jegyében született. Az ilyen pályán aztán előbb vagy utóbb tipikusan Oroszlánhoz való munkalégkörbe kerül, amilyenre szüksége van ahhoz, hogy kibontakoztassa egész teljesítőképességét.
Az Oroszlán nem szívesen dolgozik olyan munkaeszközökkel, amelyek nem a legértékesebb anyagból valók. Nem szívesen ül ütött-kopott kis íróasztal mellett. Az iroda berendezés legyen a legdrágább, a legfényűzőbb; egy dolgozószobát perzsaszőnyegekkel, értékes dísztárgyakkal kell ékesíteni. A főnök semmit sem várhat Oroszlán beosztottjától, ha rozoga íróasztalhoz, özönvíz előtti írógéphez ülteti. Keveset várhat tőle, ha keveset bocsát rendelkezésére. Nem bizony: mindenből a legkifogástalanabbat! Az Oroszlán valamelyest elégedett – ha ez a „legkifogástalanabb” messze felülmúlja a szokványosat.
Ezért mindig meg kellene fontolni, hogy az Oroszlánokat nem a kifogások és a kritika ösztönzi a csúcsteljesítményre, hanem a dicséret és az elismerés. Ami mást arra csábít, hogy elengedje magát, az növeli az Oroszlán büszkeségét, és ezáltal felelősségérzetét.
Tényleg úgy van, hogy többre becsüli a nehéz feladatokat, ha nem járnak anyagi előnyökkel. Egy egyesületben inkább tiszteletbeli elnök ő, mint fizetett titkár. Ez következik idealista egoizmusából.
Viszonylag sok Oroszlán található a lelkészek között. Ide elsősorban nem a szerzetesi aszkézis vonzza az Oroszlánt, hanem a felszentelt, a méltóságteljesség. Egy közösség vezetőjének lenni, pompás palástok, palotaszerű templomtér, prédikáció, amelyre mindenki odahallgat: az az Oroszlán birodalma.
Az Oroszlán érseknek, bíborosnak, pápának való. Természetesen eközben hangsúlyozza a világi elemet; ő az igazi egyházfejedelem.
De még magas vallási vagy világi tisztségben, egyháznak vagy országnak fejedelmeként sem lesz despota. Ha a legmagasabb tisztségig viszi, fő törekvése a szelídség és a tolerancia. Még Napóleon, a gigantikus ragadozó, aki maga állította magáról, hogy mámoros lesz az elesettek vérétől, még ő is igen liberális állameszményt hirdetett.
Vezető beosztásban az Oroszlán inkább pátriárka, mint menedzser. Szervezőtehetsége lényegében abban az adottságban rejlik, hogy középpontot alkosson minden közösség számára és maga köré tömörítse őket. E jegyben sok minden teljesen magától és a szerves növekedés alapján megy végbe. Az Oroszlán által elért teljesítmények – minden herkulesi gigantománia ellenére – sohasem hatnak erőszakoltnak vagy nehezen kikényszerítettnek, hanem magától értetődőnek vagy éppen játszinak tűnnek.
Annak mértékét, hogy mennyire teljesítményorientált egy társadalom, a benne érvényesülő Oroszlán-befolyás mennyisége határozza meg.
A királyi jegy politikai hajlamai liberálisok, de tekintélyellenesek. Ha az Oroszlán politikába bocsátkozik, legtöbbször az egyén jogát képviseli a névtelen apparátussal szemben. Az Oroszlán figyelemreméltóan toleráns és semmiképpen nem valamilyen rögeszme megszállottja. Nagyvonalúsága eltűri a vele ellentétes véleményeket is. Erős szociális ambíció jellemzi, de megveti az egyenlősdit. Mint a Napnak, neki sem arra van szüksége, hogy valami egyoldalú elvet erőltessen a világra, hanem arra, hogy a legkülönbözőbb létezési formákra szétszórja hatalmas személyiségének sugarait.
Az Oroszlán jegyében különösen a nők csinálnak karriert az átlagosnál gyakrabban. Találhatunk közöttük sok sikeres üzletasszonyt, vállalkozó, rendező, politikusnőket. Jegyüknek ereje kora ifjúságuktól hozzásegíti őket, hogy leküzdjék a szerepekről alkotott képet, elutasítsák a szokványos kliséket. Az Oroszlán nő kétségkívül még aktívabb, mint az Oroszlán férfi. Az Oroszlán nő tulajdonképpen harcos. E jegy teljes uralkodói természetének birtokában van; ezért főnöknőként gyakran megszólják, mondván: hatalomvágy tölti el. De ez csak azért van mert olyan pozitív férfias tulajdonságokat testesít meg, amelyeket a női nemtől hagyományosan elvitatnak, s amelyeket újra és újra bizonyítania kell. Eközben az Oroszlán nő egyáltalán nem nélkülözi a nőiességet, hanem erős anyai ösztönök működnek benne és legtöbbször nemes. Lenyűgöző szépség. Nem csoda, hogy ilyen előnyökkel könnyedén lefőz némely férfit.
Hogy az Oroszlán eszményi hivatása nemcsak a királyi hivatás, hanem a herkulesi munka is, azt láthatjuk Arnold Schwarzeneggernél, az „osztrák tölgynél”.

Az Oroszlán és az egészség

Tulajdonképpen alig hiszik el ennek az energiától duzzadó lénynek, hogy valaha is beteg lesz. Csakhogy az Oroszlán is csak bizonyos mértékig terhelhető. Ő maga legtöbbször későn veszi ezt észre. Kötelességtudat, méltóság és egyenes tartás nem töltheti be az egész életét. Valamikor pihenésre van szüksége egy olyan energiában gazdag rendszernek is, mint amilyen általában az Oroszlán teste.
És mert az életet oly sok méltósággal viselik az Oroszlánok, a keresztcsonttájékkal kínlódnak vagy később mással is.
Szerencsére az Oroszlánok, mint „Nap-lények” gyorsan meggyógyulnak. Csak be kell látniuk, hogy egyszerűen nyugalomra van szüksége szervezetüknek. Ha királyi módon ágyaznak nekik és úgy kezelik őket, amilyenek – vagyis királyokként – akkor semmi sem áll teljes gyógyulásuk útjában.
Az Oroszlán jegye alá a szívtájék, a vérkeringés és a hátgerinc tartozik. Leginkább ezeken a helyeken jelentkezhet betegsége. Szívdobogás, a szív ritmuszavara, keringési betegségek és azok szövődményei, szédülés és visszérpanaszok is tipikus Oroszlán betegségek Különösen gyakori náluk a derékfájás, az érelmeszesedés. Veszélyeztetett végül a szem is, mint tipikus Nap-szerv.
A hátfájás gyakori tünet ennél a nemes állatnál. a keresztcsont tájéka, a derék merev lesz. Ahelyett, hogy kímélné magát, sok Oroszlán továbbra is magán tartja az érinthetetlen méltóság álarcát. Habár legszívesebben úgy bőgne, mint egy csecsemő, és odabújna egy erős mellkashoz. De hát nincs erősebb mellkas, mint a sajátja.
Minden akut betegséget könnyen kihever az Oroszlán, a krónikus betegségekkel viszont sokat kínlódik. Túlságosan kötődik magatartásformáihoz és ezek a betegségre tevődnek át. Mert az Oroszlán hajlamos arra, hogy elrejtse, vagy gyorsan ható gyógyszerekkel leplezze gyengeségét.
Minden egyoldalú életmód károsan hat az Oroszlánra. Az Oroszlánoknak nem szabad túl sokat elvárniuk maguktól és el kellene ismerniük, hogy ők éppen olyan emberek, mint bárki más. Bevallhatnák maguknak is és másoknak is, hogy kisebbrendűségi érzéseik is vannak, és hogy nem ők teremtenek mindent. És a legerősebbeknek is szükségük van felüdülésre, pihenésre.
Ezenkívül nem kellene annyit törődniük tekintélyük figyelembevételével. Normális körülmények között e nélkül is elismerik őket sugárzó lényük miatt. Ha ez egyszer nem így történik, az még nem felségsértés.
És az Oroszlánok nemcsak mindent pontosan tudnak, hanem mindent jobban is tudnak. De nincs-e olykor másoknak igazuk? Gőgös arroganciájukkal vagy megvető intoleranciájukkal saját lelküknek sem tesznek jót. Távolságot teremtenek, elszigetelődnek a külvilágtól, tehát hosszú távon rosszat tesznek.
Az Oroszlánoknak betegségüket vagy fájdalmaikat nem szabadna figyelmen kívül hagyni és férfi (vagy női) méltósággal nem törődni ilyen apróságokkal. Követniük kellene orvosuk tanácsait. Egy király parancsot ugyan nem fogad el, de talán hallgat az ész szavára.
Az Oroszlánok szeretik az „oroszláni” méretű étkezéseket. A tartalom és a mennyiség nem is olyan fontos, a megfelelő tálalás sokkal inkább. egy nagyszabású reggeli nem árthat. Este már kritikusabb a helyzet. Különösen akkor, ha hiányzik a fizikai terhelés, tehát a lakoma kompenzációja, „ledolgozása”.
Igazán kövérek nem lesznek az Oroszlánok, de könnyen híznak. Az ilyesmi pedig terheli a szívet és a vérkeringést, vagy az öntudat csökkenéséhez vezethet. Mindkettő különösen veszélyezteti az állatok királyát.
Az Oroszlánok ezért ügyeljenek arra, hogy étkezésük ne legyen zsírban és szénhidrátban túl gazdag, s hogy a bevitt táplálékot testmozgással kiegyenlítsék. És egyszerre ne egyenek túl sokat!
Az Oroszlán a teste által él, ezért jótékony hatással van rá minden, ami a testére hat. Ide tartoznak a masszázsok, éppúgy, mint a vízsugaras kezelések és fürdők, de olyan testre irányuló terápiák is, mint a bioenergetika, gimnasztika, sugárkezelések, napfürdők és séták a friss levegőn.
A gerincfájdalmakon segít az akupunktúra akupresszúra és az ortopéd módszer. Homeopatikus gyógyszer és egyetemes roboráló szer az Oroszlánok számára a magnesium phosphoricum. Csodákra képes, ha D6 hatékonysági fokú tabletták formájában szedik, naponta egyszer, legfeljebb háromszor.

Az Oroszlán gyermek

A tudomány szereti felderíteni, hogy az augusztusban született gyerekek miért tartoznak a legvitálisabbak és a legéletrevalóbbak közé. E felismeréshez valószínűleg nincs is szükség kutatásra és statisztikára. Elég, ha alaposan szemügyre veszi Oroszlán kisbabáját.
A Nap gyermeke. A Nap uralja az állatövnek róla elnevezett szakaszát; a Nap benne mutatja meg egész erejét. Már a mosolya is ezt bizonyítja: ragyogó és fénylő – egyszerűen elragadó!
Egészen különleges az Oroszlán kisded és nevető kis arca. Megállapíthatja ön is, ha figyeli rokonait és ismerőseit. Bűvkörébe von mindenkit, és csodálattal adóznak neki. Ő pedig szemmel láthatóan élvezi, hogy az általános érdeklődés középpontjában áll. Derűt áraszt, jókedvűen néz a világba, és úgy dorombol, mint egy elégedett kiscica.
De jaj akkor, ha elfordul tőle a figyelem. Akkor aztán vége a mindenkit megbabonázó gyermeki bájnak. Bömbölni kezd irgalmatlanul. E hangverseny hangereje és időtartama alkalmasint kikészítik az ön idegeit, de megerősítik a tudós véleményt: jól bánt ön a kis Oroszlánnal, roppant vitális gyermeke van!
Ami az egészségét illeti: felesleges bármiféle szorongás és gond. Erős, szilaj természete játszva birkózik meg az olyan fertőzésekkel, amelyek más kicsikre veszélyesek lehetnek.
S mert étvágya megfelel kondíciójának, itt sincs ok a panaszra. Ellenkezőleg. Bizonyos körülmények között meg kell szabni a határokat. Mert az Oroszlánok gyakran nem tudják, mikor elég. Ínyencek már kisgyermekkorukban, és azok maradnak egész életükben. Utálat alakulhat ki bennük bizonyos ételek iránt.
Ha gyermekorvosuk szenvedélyes híve a spenótlevesnek vagy a grépfrút lének, de az ön kis Oroszlánja ellene van a javasolt kosztnak, ön a bébinek higgyen. Biztos ösztönnel tudja, mi az, amit nem visel el; és öntudatlan elutasítás figyelmen kívül hagyása nemegyszer vezetett már allergiához. Amíg undora ésszerű keretek között mozog, nem kell semmit ráerőltetni.
Kényszeríteni egyébként sem engedi magát semmiben –ezt ön elég korán megtapasztalja majd. Valódi kis személyiség eléggé kifejlet akarattal és még fejlettebb büszkeséggel. Azzal bünteti majd önt, hogy oda sem figyel, ha nincs ínyére valami vagy hangos és kitartó bömböléssel fejezi ki álláspontját.
Ne törődjön szomszédai kérdéseivel, hogy mi hiányzik annak a szegény gyereknek. Lehetőség szerint maradjon következetes, még ha nem is könnyű. Ha nem ezt teszi, előbb vagy utóbb egy kis zsarnok telepszik meg a házában, s a család minden tagja rákényszerül majd, hogy úgy táncoljon, ahogyan ő fütyül.
A kis Oroszlán mégsem annyira nevelhetetlen és megközelíthetetlen, mint amilyennek dackitörései közepette tűnik. Legtöbbször meggyőzik az ésszerű érvek, különöse a becsületes viselkedésre való hivatkozás.
Tegye számára egy nyugodt pillanatban nyilvánvalóvá, hogy önnek is van akaratereje s hogy kimondottan nem tisztességes viselkedés, hogy soha nem engedi szóhoz jutni önt vagy másokat. Veleszületett nagylelkűsége arra fogja késztetni gyermekét, hogy engedjen. Feltétlenül kerülje viszont a közönség előtti rendreutasítást. az a legsebezhetőbb pontján érintené: a büszkeségében.
Akkor fogja fülön, amikor egyedül van vele és ön nevelési meggondolásokból így tartja helyesnek. Egyáltalán: törekedjék arra, hogy komolyan vegye őt, akkor is, ha még csak egy kis vakarcs. Mutassa meg: becsüli annyira, hogy véleményét nem tekinti eleve képtelenségnek. Szükség esetén egy kicsit hízeleghet is neki, s máris nyert ügye lesz.
Az igazi Oroszlán úgy érzi, hogy kedveskedő kéz simogatja bozontját, ha dicséretben részesítették. Ebben az esetben szinte szárnyakat kap nagyvonalúsága, amely egyébként egy életen át kíséri. Jószerivel mindent el lehet így érni nála. Elajándékozza az utolsó süteményt, estvérei javára lemond a kedvenc ételéről és szétosztja.
Ez az adakozó kedv szeretetreméltó vonás, de önnek nem valami olcsó mulatság. Remélhetőleg az ön jövedelme nincs mélyen az átlag alatt. Mert egy kis Oroszlán nem akármilyen gyerek; igényeket támaszt, amelyeknek kielégítése pénzbe kerül.
Például kislányát gyakran látja tükör előtt. Már iskolás kora előtt tudja mi az a szájrúzs, mik a különböző illatszerek és nagy szemeket mereszt önre, amikor ön felteszi aranyláncát. Kedvet csinálni egy ruhához, amelyet a nővére hordott őelőtte: ehhez emberfölötti türelem és rábeszélés szükséges. Ugyanúgy nem ismer kegyelmet akkor sem, amikor bíráló szemmel méregeti bátyjának levetett iskolatáskáját.
Ezért ne legyen kicsinyes: engedje meg Oroszlán gyermekének, hogy új holmikban kezdje az iskolát. Egy kicsit meg kell játszania magát, különben nem igazi öröm neki az egész. Eleven, intelligens és tudásra vágyó az ön gyermeke; az első tanítási napot inkább egyfajta kalandnak tekinti. Minden újat, amely reá vár, úgy élvez, mint örömteli változatosságot és kihívást, amely próbára teszi erőit.
Tanulmányi eredményei így aztán nem is hagynak semmiféle kívánnivalót maguk után. Alkalom adtán jöhetnek időszakok, amikor kényelemszeretet győz szorgalma és becsvágya felett. Hogy ez vagy az az osztálytársa túlszárnyalja valamiben, sehogyan sem tetszik neki. A legtöbb esetben ezért elég egy gyengéd intés, és máris ráeszmél ara, hogy mi a kötelessége.
Az Ön kis Oroszlánja nem stréber. Megnyerő lénye kedveltté teszi a tanárok túlnyomó többségénél, viszont alig árt a tanulótársaival kialakított kapcsolatának. Az osztályban valahogyan különleges helye van, s bizonyos fokig a többiek igazodnak hozzá. Szeret kockáztatni, s ez természetesen hébe-hóba buta csínytevésekre csábítja, de társai inkább feláldozzák szemük világát, semhogy beárulják – nem utolsósorban azért, mert felette áll minden gyereknek, senki nem tartja rosszindulatúnak vagy alattomosnak.
Imponálni akarásból néha különös dolgok sikerednek. Magyarán szólva: felvágnia aztán tud! Képes lódítani: tizenkét szobás villának mondja az önök kicsike kerti nyaralóját.
Mielőtt párezer forintos lottónyereménye többmilliós telitalálattá változna, a józan észt azt követeli, hogy avatkozzon be. Tegye világossá gyermeke előtt, hogy csak kicsinyes lelkek igyekeznek nagyzolással kipótolni önértékelésüket; alapjában véve sajnálatra méltóak. S hogy ő, a kis Oroszlán e nélkül is különleges ember, és nincs szüksége ilyen olcsó fogásokra. Ez az érvelés minden bizonnyal hatni fog, s a jövőben méltóságon alulinak tartja majd, hogy lódítson.
Fékeznie kellene talán gyermeke túlcsorduló életörömét is. Erejének tudatában gyakran túl sokat feltételez magáról, falakon és fákon teszi próbára mászó-művészetét, s eközben az óvatosságot összetéveszti a gyávasággal, amelyet mélyen megvet. Ilyenkor aztán ritkán ússza meg karcolás nélkül. De az Oroszlán gyermek bátor, s inkább elhallgatja fájdalmát, semhogy gyengének tűnjék. Erejét mindig az ellenálláson méri le, és soha nem adja fel végleg a küzdelmet, ha valamiben kudarcot vall.
Ne bánkódjon akkor sem, ha néha gyermeke alaposan próbára teszi az ön türelmét. A kis Oroszlán önön méri le, hogy meddig mehet el. Fogja fel a dolgot a derűsebb oldalról: gyermeke önön élesíti oroszlán körmeit, s ez legalább családon belül marad. Egy napon látni fogja, hogy volt értelme a fáradtságnak, megértésnek és a szeretetének, amivel elhalmozta. Egy Oroszlán nem áll meg félúton, vinni fogja valamire az életben, és ön büszke lesz csemetéjére.

Az Oroszlán és a szerelem

Általánosságban szólva: a legjobb az Oroszlán szemében: éppen elég jó. Mert a Napnak alkotó és életfenntartó, lényegi erői, amelynek az ő egész nagyszerű személyiségében szerteáradnak, arra késztetik, hogy ne fogadjon el sorsától, környezetétől és embertársaitól kevesebbet, mint ami vele egyenértékű.
Így aztán Oroszlán kozmológiai elvárásai különösen erősek. Csak olyan embereket enged közelebbi életterébe, akiket értékesnek, átfogóan műveltnek és fejlettnek tart.
Állatövi jegye felől nézve királyi uralkodó típus ő, akinek jóindulatú cselekvési elve legtöbbször az ismert jelmondat: élni és élni hagyni.
Élni, természetesen nem minden pompa nélkül, fényűzés neki jár, és minden tekintetben élvezni akarja. Az Oroszlán életfelfogása az egyszerű, de sokatmondó kijelentésben tetőzik: „Az állam én vagyok”, XVI. Lajosnak, a Napkirálynak a mondása ez.
Nos ebben fekteti le Oroszlán Ádámunk, aki a Nap nemzetségéből származik, egészen félreérthetetlenül életelvét egy párkapcsolatot illetően. Leegyszerűsítve: a főnök én vagyok. Vagyis: végső soron mindennek körülöttem kell forognia, azaz „nem lehetnek mellettem idegen isteneid”.
Igen, alapjába véve ez olyan érthető és egyszerű, ugyanakkor azonban az egyik fő oka a vitáknak és a veszekedéseknek egy intenzív szerelem során. Természetesen Oroszlán hősünk mintapéldánya a gentlemannek. aki úgy bánik a hölgyekkel, ahogy az elvárható.
Ehhez járul még egy napsugaras, emberbarát lélek ellenállhatatlan bája. A másik oldalon az Oroszlán ragadozó, és zsákmányra vadászó magatartását emberi kapcsolataiban az Oroszlán jegyében született ember kulcsmondata jellemzi: a hatalom szeretete vagy a szeretet hatalma.
A tipikus Oroszlán Ádám az, aki a hatalmat szereti, így kiválasztott Évájának be kell vonulnia z ő háremébe, függetlenül attól, hogy milyen szereti urát-parancsolóját. Ezek az Oroszlán emberek hatalomra való törekvésük során ritkán találnak velük egyenértékű szerelmi partnert, úgyhogy a szíve királynőjének a helye, trónja mellett, gyakran egész életen át üres marad.
Búval bélelten, lesújtva feltételezett sikertelenségük miatt, ezek a földi dolgokba keveredett Oroszlánoknak idővel egyre rosszabb a kedvük, és szívük melegével egyre fukarabbul bánnak.
Az Oroszlánok más hímnemű képviselői, akik felfedezték magukban és partnernőjükben a szerelem hatalmát, és akik pozitív értelemben élnek ezzel a kozmikus tehetséggel, már itt, a Földön megtalálják szerencséjüket. Szerelmüket nem terhelik túlzott elvárásokkal; az együttérzés és a megértő nagyvonalúságuk jóvoltából eszményi partnerek egy jól sikerült, teljességgel beteljesült szerelmi viszonyban.
Természetesen ezért könnyen lesznek foglyai egy energikus, egyoldalú partnerkapcsolatnak, amelybe ők, és csakis